A napló első része elszáradt, a tinta összefolyt rajta, vagy éppen darabokra szakadt.

Skíve, 192. év február 6.

Az utóbbi hetekben egyre kevesebb időt tudtam a naplóm írására szentelni. Amíg én a nyamvadt mágikus komponenseit szállítottam annak az őrült Edmundnak, Helen mosogatónői állást vállalt a Skívei Lordoknál. Szegénykémnek teljesen áthűlt a keze, volt hogy egy egész hétig betegeskedett. De… ennek már vége! Igen! Összegyűlt a kellő pénz! Holnap végre elhajózunk az új világba… Larkinorba!

Skíve, 192. év február 7.

Kedves naplóm! Életem legboldogabb napja volt mikor felszálltunk a Ciprusra Helennel. Még a mellettünk öklendező matróz sem tudott megzavarni. A kapitány megengedte, hogy felmenjünk az árbocra. Most mennem kell, Helen már vár a fedélzeten.

Skíve, 192. év február 8.

*összefolyt tinta*

Az a hülye ribanc! *szakadás* Még Edmund felesége a kívánatosabb nála! ** Hogy nem lehet ezt megérteni?! **

Skíve, 192. év február 9.

Holnap végre megérkezünk Larkinorba. Már alig várom! Drága Helen! Végre nem kell többet nyomorognunk! Azt mondják a király, I. Lorden igencsak kegyes uralkodó. (Mindenesetre az a dagadt szakácsnő elfelejtheti a borravalót!)

Larkinor, 0. év február 16.

Sajnálom, hogy eddig nem írtam, de minden erőmet lekötötte a csodálkozás! Larkinor teljesen olyan mint amilyennek elképzeltem, sőt, még annál is jobban! A király biztosított nekünk Helennel egy házat és egy kisebb birtokot 1.000.000 ezüst fejében. Sajnos a maradék skívei réz- és öntött vasérméink nem sokat érnek, így állás után kell néznünk. Helen marad mosogatónőnek, mondván már úgyis kérges a tenyere.

„Ó Larkinor, Larkinor,

kinek ura Lorden,

Jól figyelj most ide,

És hallgasd meg a nevem!

Tartozásom milliónyi,

De nem tántorít el,

Élni fogok, és adózni,

Mint egy rendes ember!

Ó Larkinor, Larkinor,

Három táj határolja,

A mocsár bűze is szúrósabb,

Mint a madár tolla.

De nyugaton se rest a nép!

Ott laknak a goblinék.

Keleten veszélyes a szikla,

Levét sok kalandozó issza.

Ó Larkinor, Larkinor,

De szép ez a táj!

Ó Larkinor, Larkinor,

Gyönyöröd már fáj!

Larkinor, 0. év február 17.

Én… én… beállok zsoldosnak. Eldöntöttem. Elvégre a zsoldosokat jól megfizetik, és csak 5 évre köt a szavam! Helen soha többet nem fogja megismerni az éhezés mivoltát! Igen… igen, ez jó lesz. Kíváncsi vagyok mit szól hozzá Helen..

**

Megpróbált lebeszélni, de nem láttam a szemében keserűséget. Úgy vélem tudja, hogy ez az egyetlen járható út. Vagy csak szeretné, hogy elmenjek? Nem, nem hiszem… annyi év után nem tenne ilyet!

Kitépett, összemaszatolt lapok tömkelege következik.

Larkinor, 2. év január 5.

Tegnap háromszor kerültük meg Larkinort erőltetett menetben kalózokra vadászva. Undorító egy népség, csukott szájjal képesek lenyelni egy egész rántott húst, és bűzlenek a rumtól. Tiszta környezetszennyezés a vízbe hajigálni őket!

Larkinor, 3. év április 4.

Folyton csak Helenre gondolok... *elázott sorok* vajon odaért hozzá a pénz? *maszat*

*kopott tinta* nyilván nem gondoltam át eléggé *megsárgult lap* még a lábam is fáj.

A következő bejegyzést sajnos lehányta valaki.

Larkinor, 5. év február 17.

A ma este végre hazatérhetek, és itthagyhatom ezt a büdös barakkot! Tévedtem, ez életem legboldogabb napja! Nem is gondoltam mire vállalkozok... ostoba voltam… de túléltem. Vajon mikor láthatom végre Helent?

Larkinor, 7. év augusztus 10.

Megszületett a kis Peter! Gyönyörű gyermek! Az anyjára hasonlít. EZ életem legboldogabb napja! Ha minden jól megy hamarosan törlesztem I. Lordennek az adósságom, és akkor elvihetem horgászni a kicsit! És majd megtanítom biciklizni, és kardozni, és térképet olvasni, és *a következő 4-5 sor elázott* Micsoda élmény lesz! Igaz, Peter? Ezért megérte zsoldosnak lenni!

Néhány kisebb, olvashatatlan bejegyzés következik.

Larkinor, 48. év december 9.

Elmúlt az idő… és úgy érzem közel a vég. Drága naplóm! Az utóbbi időben hanyagoltalak, inkább a családom szeretetét élveztem. Köszönöm neked, hogy ismét végigolvashattam életem történetét! Valószínűleg ez az utolsó bejegyzésem. Itt vannak az unokáim, a fiam, Helen… mindenki aki fontos számomra. Melegséget érzek… igen… már kint is van!

A 76 éves Loril Rogers december 9-én, éjszaka, párnái közt meghalt.