Éppen a kikötőben vártam a hajómra. A nap tűzött, irtózatosan meleg volt... Szégyen, nem szégyen, úgy megszédültem, hogy azt hittem: elájulok... De szerencsére sikerült talpon maradnom. Felszálltam a hajóra, és megfogadtam: az első rendelőben megvizsgáltatom magamat. Így is lett. Előbb elintéztem ügyes-bajos dolgaimat, majd siettem egy közeli orvoshoz. Szépen kivártam a soromat, majd behívtak.
- Kérem a következőt! -bementem.
- Miapanasz? - kérdezte a doktor, unott hangon.
- A mai nap megszédültem a kikötőben... Gondoltam, jobb lenne ha megvizsgálna valaki.
- De mi a panasza?? - kérdezte a székében ülve. Fel se állt, hogy megvizsgáljon.
- Az előbb mondtam el... - mondtam, egyre dühösebben.
- Ja vagy úgy! Mostanában mindenki ilyen panaszokkal jön ide... Majd elmúlik. A KÖVETKEZŐT!!
- De nem kéne valami beutalót írnia valahova?? - kérdeztem, de éreztem, reménytelen az eset.
- Majd elmúlik! KÖVETKEZŐT!!!
Megsemmisülve kullogtam ki a rendelőből. Azért, majd Larkionoron újra megvizsgáltatom magamat... -gondoltam. Még azon a napon meglátogattam az egyik orvost Larkinoron. Ő már megvizsgált -tüzetesebben- és megállapította, hogy vas szegény vagyok. Fel is írt nekem 3 héten keresztül beadandó injekcióra.
- Ezt váltsa ki és 3 naponta jelentkezzen, hogy be tudjam adni Önnek.
- Rendben, köszönöm.
- Nincs mit! Viszlát!
- Viszlát!
El is rohantam a gyógyszertárba, hogy kiváltsam a gyógyszerem. De az zárva volt... na puff... "Kérem csengessenek". Csengettem. Kijön az 'Egészségügyi dolgozó' cigivel a szájában.
- Mitakar?
- Ezt a gyógyszert szeretném kiváltani... - Köhögtem, mert az arcomba fújta a cigaretta füstjét...
- Jöjjön be! - így tettem. Besétáltam a sárkány barlangjába, ahogy mondani szokás.
- Aha.. - folytatta - 20 ezer ezüst lesz.
- Rend... 20 ezer?! - de azért odaadtam a pénzt a 'drága' asszonynak.
A sors fintoraként megint el kellet utaznom arra az ominózus szigetre. Újra felültem egy hajóra és vártam, hogy kikössön. Hogy ne unatkozzak, elővettem a gyógyszeremet és olvasgatni kezdtem a leírását. Mivel úgy gondoltam, hogy majd itt beadatom magamnak. Az injekciómra ez volt írva:
Fekvő helyzetben, lassan kell beadni!
Mire végére értem a tájékoztatónak ki is kötött  a hajó. Felkerestem az orvost. Ő nem volt ott de az asszisztens vállalta, hogy majd ő beadja. Hát, rendben, egyszer élünk...
Be is adta! Ülő helyzetben és jó gyorsan!! Ez már nekem is sok volt...
Egészségügy??? NYAZSGEM!